Home > csillagszó > A Tanári Kollégium december végi levele

A Tanári Kollégium december végi levele

Kedves Szülők!

Január 3-án be kell iktatnunk egy tanítás nélküli munkanapot, rendkívüli tanári konferenciával. Ügyeletet szükség esetén biztosítunk, de ha tudjátok, kérjük próbáljátok megoldani gyermeketek felügyeletét, hogy minél több kollégánk részt tudjon venni a konferencián. Igényeteket kérjük dec. 31-éig itt jelezzétek: https://docs.google.com/spreadsheets/d/1A64cjrXMRHjima0HWb541fyMj3Lh0JQD0dzVLSoMhA4/edit?usp=sharing

A fa alá fogadjátok tőlünk az alábbi szellemi muníciót, Hári Zalán Emese 7.-es osztálytanítónk tollából.

Áldott szép ünnepet kívánunk Közösségünk minden tagjának.

A Tanári Kollégium


A világ tele van születésekkel, nap mint nap. Sőt, maga a világ is újjászületik. Újra és újra, itt előttünk, napjainkban is. A téli napforduló mindig az emberi kultúrák legfontosabb ünnepei közé számított, hiszen ettől az időszaktól kezdve lassanként hosszabbodnak a nappalok, közeledik a tavasz. Régebben különösen fontos tény volt, hogy a tél rendkívüli megpróbáltatásait, a hideget, az éhínséget túl kellett élni. Maga a karácsony, a Születés ünnepe is ezekben a régi időkben gyökerezik.

Az év körforgása a Föld ki- és belégzését is jelenti: nyáron kilélegzik, lelkével átjárja a környezetét, majd beáramlik; a karácsonyi ünnepi időszakban pedig a Föld visszatartja lélegzetét, teljesen beszívja és benntartja szellemi-lelkiségét. Ami nyáron kitárult, és átadta magát a kozmikus erőknek, azt karácsony idején a Föld felszívja, és bent nyugszik a  mélyén. Ahogy nyáron kint álmodott, most benn. (Innen ered a napforduló utáni 13 szent éjjel.) Ilyenkor lehetünk  lélekben legközelebb ahhoz az Istenhez, aki a messzeségekből szállt le és tettével szorosan hozzákapcsolódott a Földhöz. A belsőleg keletkezett gondolatait valódi szellemi élettel, Krisztussal áthatni azzal tudja az ember, hogy befelé fordul figyelme. A karácsonyi beavatásünnepet valamikor az emberek a Föld mélységeibe való leszállásként élték át. 

„A Nap csak akkor gyakorolhat hatalmat a Földre, amikor a Föld kilélegezte az erőit. Karácsony idején belélegzett, visszatartja lélegzetét. Ha Jézus ekkor születik, olyan időben születik meg, amikor a Föld mintegy nem beszél az Éggel, hanem teljesen visszahúzódik saját lényébe. Így Jézus olyan időszakban születik, amikor a Föld magányosan kering a kozmikus térben, nem bocsátja ki lélegzetét, hogy a Nap ereje és fénye áthullámozzék rajta. A Föld ebben az időben nem ajánlja fel lelkiségét a kozmosznak, visszavonja, beszívja magába. Jézus olyan időszakban születik meg a Földön, amikor a Föld magára marad a kozmoszban.” (Rudolf Steiner)

Szép gondolat, hogy a karácsony ünnepének ideje éppen ahhoz az időszakhoz kötődik, amikor a Föld bezárul a kozmosz elől, és az ember földi magányában kapcsolatot keres az isteni-szellemi érzékfelettiséggel – önállóan megszerzett gondolatai számára. Ünnepeinknek fenn kell maradniuk, még ha az ember élete és az ember maga változik is, és ezért az ünnepeknek is változniuk kell. Hogyan változhat, mivé változhat a mai időkben?

Elődeink egyformán gondosan készítették elő a nyári napforduló és a legmélyebb tél, a téli napforduló ünnepét is. Ám míg nyáron minden az élet szépségéről és vidámságáról szól, ebben az időszakban tudták: el kell csendesedni, és a szemlélődőbb élethez kell közelíteniük. A nyár a táncok ideje, a tél a varázsmondásé, a rejtvényeké volt. Nyár derekán lelkük bensőleg szabaddá tette magát, a mélységes téli időben élni viszont olyan érzés, mintha a Földben lévő nehézkedési, romboló erők és egyebek szőnék át és kötnék béklyóba a lelket. Ebből a szorításból a riasztó fagyosságot érezzük még, de a régi ember átérezte a fagyot kísérő sötétség jellegét is. Az év folyamatával való szoros együttélés tapasztalatából szerezték meg a szellemi tudást a természeti folyamatok mögött álló magasabb világról. Maga a tanulás is a téli hónapokra esett. Tél idején az embernek megfontolttá kellett válnia.

Akkoriban úgy tartották, hogy mint Szentivánkor, tél idején is megnyílnak a Föld ablakai, ám ilyenkor az angyalok és az arkangyalok tekintenek be a földi világba: utánanéznek, hogy milyenek az emberek a Földön. Tudják-e már, hogy az embernek a világ egész fejlődésében kozmikus célja van? A mai társadalmakban sokszor nem tudnak többet a karácsonyról, minthogy megajándékozzák egymást, és talán kissé külsőleges módon végiggondolják Jézus születésének emlékezetét. De ma, amikor már nem vagyunk a külső változásokhoz kötve, mint régen, az ünnepeknek a belső gondolatát is gondoznunk kell, így válhat üzenetük sajátunkká. Ismét el kell jutnunk oda, hogy az ember átélje, amint a sötétségéből megszületik a legjobb, a fény teljessége. A barlangi születés üzenete: az igazi fény csak a sötétségből képes megszületni, a legnagyobb sötétségben! 

A karácsonyi misztérium ünnepe mindezek mellett igenis nagy segítséget nyújthat gyorsan szélsőségekbe menekülő és egymástól elidegenítő világunkban is, mert a karácsonyi misztériumot akkor láthatjuk a helyes megvilágításban, ha az áldozatot nem az egyik ember végzi a másikért, hanem ha az emberek együttesen, közösségben élik át egyenlővé válásukat a Földre szállt Naplény előtt. Ma a világ karácsonyára – a szellemi élet (újjá)születésére – van szükségünk. És ezt nyilván mindenki másképp értelmezi. Mégis…

Ünnepeljük hát egyenlővé válásunkat a földre szállt istenség előtt, a fény születését a sötétségben. Békés együttlétet kívánok.

Rudolf Steiner nyomán összeállította: Hári Zalán Emese

Please enter Google Username or ID to start!
Example: clip360net or 116819034451508671546
Title
Caption
File name
Size
Alignment
Link to
  Open new windows
  Rel nofollow