Home > csillagszó > Pünkösdre

Pünkösdre

Juhász Gyula: Föltámadás után

Negyven napig még a földön maradt
És nézte az elmúló tájakat.
És mondta: Ez Jordán, ez Golgota.
Itt verejték volt és emitt csoda.
És nézte, hogy a játszó gyermekek
Homokba írnak nagy kereszteket.
És nézte, hogy a sírján csöndesen
Megnő a fű és borostyán terem.
Aztán megállt a Tábor tetején.
Oly könnyű volt a szíve, mint a fény.
Mint pelyhet, érezte az életet
És derűsen és némán mennybe ment.

Húsvét, Mennybemenetel és Pünkösd. A tél végével újjászületett a természet, és ebben az időszakban a növényzet őrült erővel virágzásba fordul. A szivárvány minden színében pompáznak a virágok, a fény sziporkázik, egyre melegebb az idő. A hő, a színek harsogása, a sokszorozódás, minden beleveti magát és nekiindul a világba. Rohanva és lelkesen, és világgá repíti az érzelmeit, ahogy a pitypang a bóbitája kis ejtőernyőit. A teremtésről, a lélegzetről szól minden: az, ami Húsvétkor halál volt, születéssé lőn ebben a hét hétben, ami azóta telt el, hogy az isteni lény végleg a földre, a földbe tért. Így érkezünk Pünkösd ünnepéhez, a Húsvét utáni 50. napon. Pünkösddel új képességek is megjelennek. Mindez: a melegedés, a tarkaság, a dúsulás – szellemi folyamatok földi megjelenései. A szentlélek kiáradása. Először az apostolokhoz érkezett meg a tudás, majd általuk másokhoz is a világban a szellem üzenete. Miről is szól? Igen, van halál. Van feltámadás. A test mulandó, és a szellem örök, és kettőt összeköti a lélek, mely mozgékony, mint Pünkösd dátuma az évben. Ez a nap fordulópont, ilyenkor minden más, a pünkösdi király és királyné is ezen a napon virul, majd visszatér a szokott helyére. A szokott helyére, de tapasztalatokkal, egy új látásmóddal, új szemszöggel gazdagabban. Ez a nap mindent megrenget, mindent felráz, eltölt levegővel, tűzzel, lélekkel. És miközben kibomlik, szaporodik, színekkel és hangokkal áraszt el; össze is áll, szövedéket hoz létre, összeszövődik: egy szép, tarka képpé. Minden mindennel összefügg, minden mindent megérint, hatással van. Megérezhetünk valamit abból, hogy mi a teremtés, a sors, az élet. Rajtunk áll, hogy mit hozunk ki belőle, hogyan töltjük meg, mennyit adunk bele, mit várunk el tőle? Az életnek ebben a nagy tobzódásában a halál tényleg egy állomássá válik, nem vég, minden folytatódik, csak átalakul. A gyönyörű nyár életteli ígérete.

Please enter Google Username or ID to start!
Example: clip360net or 116819034451508671546
Title
Caption
File name
Size
Alignment
Link to
  Open new windows
  Rel nofollow