Az iskola-képviselet március eleji levele
Kedves Szülők, Tanárok, Munkatársaim !
Itt ülök a számítógépem előtt, és próbálom összeszedni a gondolataimat a nagyböjti eseményekről. Minden gondolat összekapcsolódik az éppen egy évvel ezelőtt kezdődött időszakkal, a Covid 19 vírus által megállított, félelembe zárt életünkkel. Akkor még azt gondoltuk, három hónap, és ha nem is pont úgy, mint korábban, de visszakapjuk az életünket, nem lesz vírus, nem lesz félelem. Hát nem így történt. A vírus és a félelem velünk maradt. Elválaszt, megoszt bennünket, és hiába zárjuk ki, minden kis résen belopódzik. Választanunk kell, döntéseket kell hoznunk, ami befolyásolja a következő találkozás létrejöttét, a következő heteket, hónapokat. De tudnunk kell, hogy részei vagyunk egymásnak, egy találkozássorozat résztvevői. A színpadot a sors, a karma rendezi a mi társrendezői részvételünkkel.
A böjt a felkészülés, a külső hívságokról való lemondás időszaka, a hétköznapi életünk megváltoztatása. Lehetőség az igazi Énünkkel való összekapcsolódásra, ami csupaszabb, lényeglátóbb, mint amit a hétköznapokban élünk, mutatunk magunkból. Az elmúlt egy év mintha egy Húsvéttól Húsvétig tartó böjti időszak lenne. Lemondásokban, bezártságban, kényszerű elválasztottságban éljük életünket. A golgotai misztérium óta Krisztus a karma ura. Amennyiben szólítjuk, segítségünkre lehet. Az “idők fordulóján” ez a lehetőség nyílt meg az ember számára, aki belső döntése által, szabadságból az elhatárolódást meghaladva képes lehet integrálódni Énjével és a teremtett világgal. Legyen Feltámadás, kétezer éve megszületett a szeretet lehetősége: fogjunk össze a kozmosszal és szellemi lényeivel, támasszuk fel a világot. Van még rá négy hetünk.
HZS.
