A Waldorfról

A Waldorf-intézmények (óvodák, iskolák, pedagógus-képzések) szellemi alapját a Rudolf Steiner által kidolgozott antropozófai irányultságú szellemtudomány alkotja. Az ebből származó világ- és emberismeret eredményezte a Waldorf-pedagógia nevelésművészeti gyakorlatát. A Waldorf intézmények tanító és nevelő munkájának, valamint az intézmények szervezeti felépítésének és működési rendjének összeillesztése a szellemi alapok és a nevelésművészeti gyakorlat alapos ismeretét kívánja meg a pedagógusoktól, illetve ezek elfogadását vagy tudomásul vételét a fenntartóktól és a szülőktől.HAP_0854

A szellemi alapokból kiinduló embertani tudás a pedagógusok számára megkerülhetetlenül szükséges, de nem képezi a tanítás/nevelés tartalmát. A Waldorf-intézményekben alkalmazott tanítási/nevelési eljárások a szellemi alapok ismeretéből és a tanítási tapasztalatokból együttesen származnak, és továbbfejlesztésük is csak ilyen módon lehetséges.

A Waldorf-iskola a tanító/nevelő munkájában a Waldorf-pedagógiát alkalmazza. A pedagógiai alapelveket, a tanítás tartalmait, a módszeres eljárásokat a Waldorf-tanterv foglalja össze. A tanterv kiinduló alapot jelent, amelyet folyamatosan kiegészítenek a diákokból érkező „jövő- impulzusok”. A tanítók/tanárok az embertani és nevelésművészeti tudásuk és képességeik segítségével kapcsolják össze a tantervi ismeretet a diákok egyéni ismeretével, és formálják azt egységes egésszé. – Az intézményműködtetés önigazgatáson alapul, a „szabadság-egyenlőség-testvériség” hármas eszmerendszerét alkalmazva törekszik jövőbe mutató szociális formák kialakítására. – Az intézményi közösségben, lehetőleg minél több szülő bevonásával, folyamatos és tudatos, önismeretre irányuló szellemi munka folyik.

Please enter Google Username or ID to start!
Example: clip360net or 116819034451508671546
Title
Caption
File name
Size
Alignment
Link to
  Open new windows
  Rel nofollow